Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Félve

2018-08-28

A fájdalom kinyír odabent, egyetlen ami életben tart az a lányom. Elszeretnék tünni, végleg a láthatárról gyermekemmel együtt csendben kettecskén megélnénk. Már nem is fáj hanem az az üresség, ami megrémít, bem is tudtam ilyen nem érezni semmit, annak az embernek a szemébe nézni, aki egykor a mindened volt. Most csak egy utolsó senki a szemedben egy érzéketlen egy semmit nem megrebbenitő ember, a sok sok másik között, akik nap mint nap elmennek mellettünk az úton fittyet sem hányva ránk. Az ember, pontosabban az az ember, akiért feladtam volna mindent, rávezetett arra, hogy senki nem érdemli meg hogy áldozz érte, egyedül csak a közvetlen gyermeked. S ha jól csinálod, akkor mindvégig melletted marad, néha távol, de néha napján közel hozzád. Nap nap... már semmit nem érzek...érted.

Hozzászólások (0)